A mai evangéliumban arról a asszonyról hallunk, aki drága kenettel ment Jézushoz a farizeus házába. A lábánál sírt, hajával törölte meg őket, csókolta és megkente olajjal. A farizeus pedig nézte, és magában így gondolkodott: ha ő próféta volna, tudná, ki és milyen asszony érinti őt. Az Úr azonban nem a bűnt látta, hanem a szeretetét, és így szólt: sok bűne bocsáttatik meg neki, mert sokat szeretett.
B
A mai evangéliumban arról hallunk, hogyan lépett Krisztus Náin városkapujához, ahol egy halott ifjút vittek ki, egy özvegy egyetlen fiát. Az Úr meglátta könnyeit, megszánta őt, és így szólt: ne sírj. Megérintette a hordágyat, és a fiú élve tért vissza anyjához.
A mai evangéliumban egy rövid jelenet hangzik el: Jézus elmegy a vámnál ülő Lévi mellett, és egyszerűen csak ennyit mond neki: kövess engem. Ő pedig mindent hátrahagyva felkel és megy. Később vendégül hívja házába, és az asztalnál olyanok találják magukat, akikre senki sem számított.
A mai evangéliumban az Úr az utcán játszó gyerekekhez hasonlítja az embereket: egyesek fuvoláznak, mások nem táncolnak, siratót énekelnek, azok meg nem sírnak. Így mi is néha sem az örömre, sem a fájdalomra nem válaszolunk, mintha szívünk zár alatt volna. Isten bölcsességét pedig, mondja Krisztus, igaznak ismeri el mindaz, aki befogadta.
Ma, a Pünkösd utáni huszadik hét csütörtökén az evangélium arról szól, hogyan mentek el Keresztelő János tanítványai Jézushoz azzal a kérdéssel: Te vagy-e az, akit vártunk? Ő pedig válaszul nem bizonygatott semmit, csak azt mondta: nézzétek, a vakok látnak, a sánták járnak, a szegények hallják a jó hírt. Majd halkan hozzátette: boldog, aki nem botránkozik meg énbennem. Olyan egyszerű és olyan mély – a hitet nem a hangos szavakról ismerni meg, hanem arról, hogy mellette melegebb lesz az élet.
A mai evangéliumban az Úr azt mondja, hogy a jó ember a szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz pedig a gonoszból a gonoszt. Arra is emlékeztet, hogy a kőre épített ház ellenáll az áradásnak, a szilárd alap nélkül épített pedig összeomlik. Ezek a szavak nem a külső tettekről szólnak, hanem arról, ami bennünk van, amiből nap mint nap élünk.
A mai evangéliumban az Úr a fáról és annak gyümölcseiről beszél. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a gonosz pedig gonoszat. És még: ne ítéljetek, és nem ítéltettek; bocsássatok meg, és megbocsáttatik nektek. Ezek a szavak nem szigorú szabályok, hanem csendes fény, amely segít, hogy a saját szívünkbe nézzünk, és ne mások hibáira. Hiszen a szív bőségéből szól a száj, és amilyen mértékkel mérünk másoknak, olyan mértékkel mérnek majd nekünk is.
Pavlograd, Dnyipro, Kijev, Herszon, fogadjátok imáinkat az elhunyt civilekért!
Szumi városában ismét ártatlan emberek haltak meg. Ketten mindössze 21 évesek voltak.
Ma mindenki előtt megnyitottuk a D.O.M.-ot. A hit nem függhet az országtól, a nyelvtől vagy a felekezettől.
"Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." Máté evangéliuma 18:20
Hello, World!