A mai evangéliumban az Úr azt mondja, hogy a jó ember a szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz pedig a gonoszból a gonoszt. Arra is emlékeztet, hogy a kőre épített ház ellenáll az áradásnak, a szilárd alap nélkül épített pedig összeomlik. Ezek a szavak nem a külső tettekről szólnak, hanem arról, ami bennünk van, amiből nap mint nap élünk. Szent Fortunáta, szűz és vértanú, a palesztinai Cezareában élt, és 303 körül szenvedett vértanúságot. Egészen fiatal volt, de a szíve már az a jó kincs volt, amelyből a jó származott: a Krisztushoz való hűség egészen a halálig. Az életéről keveset tudunk, de maga a tette arról beszél, hogy a szentség nem a kortól és a körülményektől függ, hanem egyedül attól a szeretettől, amelyet az ember a lélek mélyén őriz. Azt kívánom nektek ma, hogy a szívetek legyen az a kő, amelyre minden más épül. Erősítsen meg titeket az Úr a jó cselekedetekben, és adjon csendes örömöt, Isten áldása pedig maradjon veletek és szeretteitekkel.
