Úristen, igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról

megfeledkezett népedet néha a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörvén gőgjét, amint a büntetésben igazságot szolgáltattál, a megbocsájtásban újból kegyelmet nyújts neki: bevalljuk, Uram, őseink nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, amelyekkel ellened támadván, valóban megérdemeljük ostorodat. Rászolgálunk, Uram, hogy nemzetünk dicsősége elenyésszék, s gyermekeink idegen nép járma alatt görnyedjenek. Méltók vagyunk, hogy magvunk szakadván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk Tőled, Istenünktől és Urunktól. Mindazáltal, ó Uram, ügyelj a nyomorúság ez örvényébe hullott népednek sóhajára, hallgasd meg a szegények, az özvegyek és árvák Hozzád felsíró jajkiáltását! Tekints a bűnhődésre kész ártatlanoknak kiontott vérére s ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteiről, melyekkel hajdan oly kegyesen elárasztottad szolgaságban sínylő választott népedet! És ha lelkünkben lángra lobbantanád felszabadulásunk vágyának tüzét, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd meg karunkat, élesítsd fegyvereinket, hogy egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak! Adj, Uram, azoknak, akiket vezéreinkül rendeltél, hivatásukban bölcsességet, a balsorsban bátorságot, a szerencsében mérsékletet, hogy végzéseid útján haladjanak. Amen!